Szabó Tas Ede ötéves, csupa mosoly kisfiú, tehetséges futballista. Két évvel ezelőtt, a Budapesti Nagy Sportágválasztón figyeltek fel rá a Budapesti Micro Club (BMC) edzői, a jó mozgású Tasi pedig azóta is az U7 csapat egyik legkiemelkedőbb játékosa.
Zsenge kora ellenére a lámpaláz legkisebb jele nélkül, magabiztosan, fülig érő szájjal adott interjút. Megtudtam, hogy már sok éve focizik (megvan az kettő is különben, ami majdhogynem a kisfiú fél élete, szóval valóban soknak tűnhet) és hogy a játékot szereti a legjobban az edzésekben. Csapatával részt vett a Bozsik tornán, ahol úgy emlékszik, másodikok lettek. Elmondása szerint végig nagyon ügyesen játszott, fel is elevenítette egy bravúros gólját: “és még valamikor fél pályáról berúgtam a gólt, mert mindenki csak így állt és nézett, én meg berúgtam!” Arra a kérdésemre, hogy mi szeretne lenni, ha nagy lesz, nagyon határozottan kijelentette, hogy még sokáig szeretne focizni, csak egyelőre vívódik magában, hogy a Bayern, vagy a Barcelona ajánlatát fogadja el…
Szerintem bármelyik mez jól állna neki!
Ezen a ponton Tasi edzője vette át a szót, aki egy klubszinten legendává vált történetet mesélt el:
Nemrégiben egy másik egyesülettől voltak felmérni Tasi óvodájában a gyerekeket és egyből kiszúrták, hogy Tas milyen ügyesen mozog, hiszen akkor már másfél éve focizott nálunk. Kérdezték is tőle, hogy szeret-e focizni és hogy elmenne-e hozzájuk edzésre. Tasi pedig kissé gondterhelten, de a kedélyeket kellőképpen lehűtve válaszolt: “Nem lehet, mert nekem már így is három főnököm van: Pista bácsi, Peti bácsi és Gyuri bácsi.”
A fent említett “Peti bácsi” és “Gyuri bácsi”, azaz Varga Péter és Beer György edzők már harmadik éve képviselik a sportágat a Nagy Sportágválasztón. Bár tapasztalatuk szerint nem nagyon kell reklámozni a focit, hiszen a legnépszerűbb sportág, mindazonáltal a BMC-nek presztízskérdés a Sportágválasztón való részvétel:
Már a kezdetekkor itt voltak az edzéseink (a Merkapt Sportközpontban – a szerk.), a felnőtt csapatunk pedig még mindig itt játszik, most az utánpótláshoz toborzunk gyerekeket. Itt jó rálátásunk van a tehetségekre, de nemcsak őket keressük, hanem olyanokat is, akikből majd tehetségeket nevelhetünk. Tasink három és fél éves volt, amikor felbukkant. Általában nem is kezdünk el ilyen kis korban foglalkozni a gyerekekkel, de ő már akkor is nagyon ügyes és lelkes volt, azóta pedig saját korosztályában az egyik legerősebb játékossá vált.
De sokszor hiábavaló a gyerek lelkesedése, edzőként ugyanis azt látom sajnos, hogy a szülői szerepvállalás egyre kevésbé van jelen a sportágakban: igenis el kell hozni a gyereket edzésre, legalábbis 11-12 éves korig nem fognak egyedül eljárni, ami bizony áldozat. Viszont ha a szülők nem áldoznak, akkor nem lehet egyről a kettőre jutni, bármilyen sportágról beszélünk is.
A gyerekkel eltöltött idő, még akkor is, ha nem is tevékenyen játszik a gyerekkel, de elviszi az edzésre és ezáltal bekapcsolódik az élményeibe, az közös időtöltés lesz. Közös élménnyé válik, hogy látja-e, ahogy fejlődik, berúgja a gólt, elmesélik-e a nagyszülőknek, elkísérik-e a meccsekre, edzésekre, ez mind-mind a közös út része. Ha nem kezdik el időben, akkor később ezeket az emocionális élményeket már nehezen fogják tudni együtt megélni.
Érdemes követni a Sportágválasztó Blogot, vagy csatlakozni a Nagy Sportágválasztó facebook oldalához, nehogy lemaradjatok a folytatásról, hiszen hamarosan betekintést nyerhettek a showtánc világába, de lesz itt triatlon, szablyavívás, gyorskorcsolya, néptánc, uszonyosúszás, továbbá egy nagyon különleges és őszinte interjú egy édesanyával, aki arról mesél, hogy milyen áldozatokat hozott élsportoló gyerekeiért. És ez még csak a kezdet!
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: