A jó táncosnak jó agya is van!

Bármilyen tánc, vagy művészi torna tipikusan jó kezdő sport lehet a legkisebbeknek. Eleinte heti egy-két alkalmon és a tagdíjon kívül nem igényel nagyobb anyagi megterhelést, de mi van akkor, ha versenyekre, fellépésekre kerül sor?

Erről és még sok érdekes dologról beszélgettünk a debreceni Piruett Tánc Stúdió alapítójával, a négyszeres nívódíjas táncpedagógus Simonyi Kittyvel:

Mivel foglalkozol?

A Piruett Tánc Stúdiót Debrecenben és környékén működtetem közel 100 tanítvánnyal, óvodás kortól egészen a felnőtt korosztályig. Mellette főállásban dolgozom egy alapfokú művészeti iskolában táncpedagógusként, maradék szabadidőmben pedig esküvői táncokat, szalagavató koreográfiákat készítek. Minden nyáron több edzőtáborban vendégeskedem országszerte meghívott koreográfusként és tanárként.

Hőmérsékleti ingadozás: a világkupa-győztes, világbajnoki ezüstérmes koreográfia

A tanítványaid több nemzetközi dobogós helyezést értek el az alapítás óta eltelt hét évben: világbajnokságokon 5 arany, 9 ezüst és 4 bronz, világkupákon pedig 1 arany, 1 ezüst, 3 bronz, valamint 5 negyedik hely a mérleg. Mi kell ahhoz, hogy valaki a legjobb legyen?

Idő, pénz és energia. Kitartás, alázat, élvezet. Ezek hiányában nem lesz valakiből jó versenyző.

Amíg kicsik a gyerekek, a szülőknek kell megoldani, hogy elhordják őket edzésre. A versenyzőknek átlagban heti 4-5 edzésük van, persze felkészülési időszakban ez gyakran felmegy 6-7-re is. Ahogy megkezdődik a tanév, onnantól kezdve minden hétvége foglalt. Tavasszal kezdődik a három hónapos versenyidőszak, addig edzések vannak és fellépésekre is járunk.

A családi kasszát terheli, hogy ki kell fizetni a tagsági díjat, a fellépő ruhákat, a versenyeken a nevezési díjakat, a díszletet, szállást, útiköltséget, étkezést. Ha valaki több koreográfiában is táncol, értelemszerűen több ruhát kell venni és a díszletköltségekbe is be kell szállni. A show tánc semmiképp nem tartozik az olcsó sportágak közé.

Jóllehet minden évben kapunk szponzori felajánlást kisebb-nagyobb összegben, néha vannak „fizetős” fellépéseink, jövő évtől kapjuk az 1%-ot és természetesen folyamatosan pályázunk is több-kevesebb sikerrel, ez még mindig kevés. A befolyó pénzeket próbálom visszaforgatni a gyerekekbe, akár buszpénzbe teszem bele, akár nevezési díjba, vagy a nemzetközi versenyekre gyűjtögetem nekik, de mindig igyekszem minél szélesebb réteget támogatni vele.

Lehet-e ebben a sportban sikeres valaki, aki nagyon szegény, de tehetséges, vagy szerinted az ilyen gyerekek már eleve el sem jutnak a terembe?

A valóban nagyon szegény réteg sajnos el sem jut ilyen helyre, hisz önmagában már a havidíj is költséget jelent nekik. Erre nagyon jó példa a művészeti iskola, ahol tanítok. Ide a hátrányos helyzetűek ingyen járhatnak, a költségeket az állam vállalja a szülők helyett. De pénztől függetlenül mindenhol vannak nagyon tehetséges gyerekek, csak rájuk kell találni!

Utolsó simítások a sminken, sokszor ez is az edző dolga.

Szerinted mennyire versenyorientált manapság a sport?

Nemcsak a sport, hanem az egész világ versenyorientált. Ha valaki nem versenyző, nem dolgozik olyan kitartóan és elhivatottan, nem veszi komolyan az edzéseket. Persze nem lehet mindenkiből versenyző, de itt jön közbe az edző személye, aki folyamatosan motiválni tudja a gyerekeket a céljaik eléréséhez. Nálam van úgynevezett hobby csoport és versenycsoport is. Ki-ki megtalálja a számításait. Ettől függetlenül van arra is példa, hogy valaki nem szeretne versenyzeni, de minden egyes edzésen ott van és lelkes. Gyereke válogatja.

Edzőként hogy látod, manapság miért kezdenek el sportolni a gyerekek?

A legkisebbek általában szülői nyomásra kezdik el. Tipikus az a gyerek, akivel a szülő a saját álmait akarja megvalósíttatni, és az, akit beíratnak, mert túlmozgásos, hiperaktív és tele van energiával, amit majd “milyen jó lesz, ha itt levezet”. És van a harmadik típus, aki csak azért jár, hogy mozoghasson, nem várják el, hogy versenyzőt csináljak belőle, de hadd járjon, mert szereti a mozgást, a zenét, a szép ruhákat…

Mit tudsz tanácsolni a szülőknek, miért vigyék el sportolni a gyerekeiket?

Elsősorban a mozgás öröme miatt! Fejleszti a koordinációt, koncentrációt, formálja a testet és a tudatot. Megtanulja, milyen csapatban dolgozni, milyen felelősséget vállalni a dolgokért, és közben még jól is érzi magát, barátokat szerez, akár életre szóló kapcsolatokat, mint a miénk, kedves Barátnőm (Kittyvel 27 éve együtt kezdtük a tornát, azóta a legjobb barátnőm. – a szerk.).

Mennyire fontos a gyerekeknek, a szülőknek és persze neked, hogy a tanítványaid jól szerepeljenek az iskolában is? 

Egy jó táncosnak jó agya is van! A versenyzőim 90%-a nemcsak jó sportoló, de jó tanuló is. Sőt, sokan mindemellett még zenét is tanulnak, hiszen a zene és a tánc szorosan összefügg egymással. Szerintem nem nehéz összeegyeztetni a tanulást a sporttal, persze lemondásokkal jár, az igaz. De aki iskola mellett edzésekre jár, zenére, esetleg még magántanárhoz is, az megtanulja beosztani az idejét, ismeri a prioritásokat és nem pazarolja el a szabad perceit, óráit sem: jut idő a barátokra, bulikra és a kikapcsolódásra is.

Természetes, hogy büszke vagy a “gyerekeidre” és az együtt elért sikerekre, de mégis, volt-e olyan pillanat, vagy eredmény, ami feltette az i-re a pontot, amikor úgy érezted, hogy igazán érdemes erre áldozni az életedet?

Talán az első világkupa-győzelemnél éreztem, hogy igen, ezért megérte…aztán évről évre, ahogy egyre jöttek a versenysikerek… de a legutóbbi ilyen érzésem az évzárómon volt: amikor láttam a sok boldog arcot, ahogy a színpadon a fináléban táncoltak, kicsik és nagyok együtt, az hatalmas büszkeséggel töltött el!

Kitty és kétszeres érdemes sporttáncos tanítványai

Érdemes követni a Sportágválasztó Blogot, vagy csatlakozni a Nagy Sportágválasztó facebook oldalához, nehogy lemaradjatok a folytatásról, hiszen a tánc szerelmeseit további táncos interjúkkal várom, a többiek pedig betekintést nyerhetnek a triatlon világába, de lesz itt szablyavívás, gyorskorcsolya, néptánc, uszonyosúszás, továbbá egy nagyon különleges és őszinte interjú egy édesanyával, aki arról mesél, hogy milyen áldozatokat hozott élsportoló gyerekeiért. És ez még csak a kezdet!