Karakas Hédi: “meg tudnám magam védeni, de néha okosabb elfutni”

A XV. Budapesti Nagy Sportágválasztó egyik sportoló díszvendége volt Karakas Hedvig cselgáncsozó. A szolnoki születésű lány fiatal kora ellenére számos érem és elismerés tulajdonosa: többszörös magyar bajnok, korosztályos Európa- és világbajnok, felnőttben bronzérmes és olimpiai 5. helyezett versenyző. A Junior Príma Díjas Hédivel a Sportágválasztón beszélgettünk:

Miért tartod jó kezdeményezésnek a Nagy Sportágválasztót?

Kiskoromban a szüleim mindig elvittek hasonló sportos rendezvényekre, így volt időm megszeretni a mozgást. Itt a gyerekek minden kötelezettség, vagy tagdíj nélkül kipróbálhatnak bármit és így sokkal egyszerűbb és könnyebb választaniuk, nagyobb eséllyel magával ragadhatja őket egy-egy sportág, mintha az interneten keresgélnének aztán vagy rávennék magukat, vagy nem… Ide viszont ki tudnak jönni a barátokkal, vagy osztálytársakkal és akár csoportosan is kipróbálhatják a sportágakat, például a judót!

Karakas Hédi a XV. Budapesti Nagy Sportágválasztó színpadán

Szerinted befolyásolja a gyerekek választását, hogy judóban nagyon sikeresek a magyar versenyzők?

Igazából én az olimpia után éreztem először, hogy az utcán, a boltban, mindenhol megtaláltak az emberek, pedig előtte is voltak szép eredményeim, de igen, szerintem az nagyon sokat számít, hogy a judo sikeres Magyarországon. A londoni olimpián érmes és pontszerző versenyzőnk is volt, ezek a példaképek pedig biztosan hatással vannak a sportágválasztásra. Persze az is klasszikus ok elkezdeni a judót, ha megtetszik egy judós fiú egy lánynak, vagy éppen fordítva és az is motiváló lehet, ha valaki szeretne olyan testfelépítést, mint a judósok.

A laikusok számára férfiasnak tűnhetnek a küzdősportok. Te miért javasolnád mégis a lányoknak?

Igaz, hogy a judóban vannak esések, de ez inkább csak úgy tűnik, mintha fájna, igazából nem fáj, hiszen már az első edzéseken megtanuljuk azt, hogy hogyan kell helyesen esni úgy, hogy ne fájjon. Nekem a box, vagy a karate sokkal félelmetesebbnek tűnik például, hiszen én úgy érzem, hogy nem tudnék valakit megütni, itt a judóban viszont dobások vannak, meg karfeszítés-fojtás a földharcban, ami, ha fáj valakinek, akkor egyszerűen feladja a mérkőzést, tehát itt semmi olyan különleges fájdalomról nincs szó, ami bármilyen problémát okozhatna egy lánynak. Megtanít viszont figyelemre, fegyelemre, küzdeni tudásra és szerintem egy lánynak nagyon nagy érték a mai világban, ha ki tud állni saját magáért és fel tudja építeni úgy az életét, hogy önálló tudjon lenni és ne kelljen függenie senkitől.

Volt már olyan, hogy meg kellett védened magad egy privát szituációban?

Hála istennek még nem támadtak meg sosem, de mivel a fizikumom sokkal erősebb, mint az átlag, szerintem meg tudnám védeni magam. Bár szerintem már csak a vállam miatt sem biztos,hogy odajönnének hozzám… Másrészt pedig azért felmérném a helyzetet: ha többen vannak a támadók, akkor inkább elfutnék, hogy ne legyen semmi bajom, futóedzéseink is vannak, úgyhogy ez nem okozna gondot remélhetőleg.

Mi az, amit a sportnak köszönhetsz?

Én a sportnak köszönhetek mindent, szinte élni sem tudnék judo nélkül! Megtanultam azt, hogyha mástól várom a segítséget és nem oldom meg saját magam a problémáimat, akkor veszíteni fogok. Nincs igazán hitvallásom, de Az ember tragédiájából nagyon megfogott a „Mondottam ember: Küzdj, és bízva bízzál!” üzenete.

Az interjút Goszták Evelin és Lantos Tivadar készítette. További érdekes interjúkért csatlakozz a Nagy Sportágválasztó facebook oldalához és akkor biztosan nem maradsz le a folytatásról!