Dolgozni indultam a vasárnapi rendezvényre, ám az utolsó pillanatban kis családom is bevágódott mellém az autóba, hogy jelenlétükkel támogassanak interjúkészítés közben. Na jó, talán mégsem ez volt a fő indok. Szerencsére a beígért esőnek nyoma sem volt, így nagyszerű délelőtti családi programnak tűnt a Téli Sportágválasztó, úgyhogy összekötöttük a kellemeset a hasznossal.
Maximális kihasználtsággal üzemelnek a rendezvény pályái (fotó: Molnár Edit)
Egykori élsportolóként titkon azért reménykedtem abban, hogy sportügyileg kissé bátortalan négyéves nagyfiam első látásra beleszeret majd valamelyik sportágba, amit a helyszínen kipróbál és őstehetségnek bizonyul, a jelenlévő sportoktató pedig csillogó szemekkel ragadja meg a karomat: “Anyuka, a maga gyerekét azon nyomban leigazoljuk, punktum!”, mi meg rohanhatunk korcsolyát/sílécet/szánkót vásárolni meg sportorvosi igazolást intézni. A testvérem (a gyerekeim nagynénje) korábban gyorkorcsolyázott, de úgy tűnik, ez a rokonsági fok édeskevés ahhoz, hogy genetikailag öröklődjön a jeges-havas tehetség, így a fent elképzelt jelenet sajnos nem következett be. De biztos vagyok benne, hogy ártani nem ártott a gyereknek az, hogy szabad levegőn volt másfél órát és kedvére nézegethette a bemutatkozó téli sportágak színes palettáját.
Úgy tapasztaltam, hogy a különféle korcsolya szakágak pályái voltak a legközkedveltebb célpontok a legkisebbek számára, itt viszonylag gyorsan sorra lehetett kerülni, míg a sífutás, lövészet, alpesi sí, curling pályáinál a metrikus rendszer egy új mértékegységét alkotta meg egy arra kóborló apuka, amikor “reménytelen hosszúságúnak” titulálta az ott kígyózó sorokat. A délelőtti órákban bizony nem volt ritka, hogy háromnegyed órát kellett sorban állni, nem hiába, telt házas volt a rendezvény. De térjünk vissza a korcsolyasportokhoz, ahol mindvégig nagyon jó hangulat uralkodott, a szervezők igazán kreatív feladatokkal, ötletes elrendezéssel, színes bemutatókkal várták az érdeklődőket. A nagyon mini korosztályt (köztük az én két gyerekemet) szinte le sem lehetett rángatni a sítalpas pingvinekről, amit a szervezők korcsolya nélkül is engedtek kipróbálni, hogy a kicsik így tapasztalhassák meg a jégnek azt a különleges tulajdonságát, hogy bizony csúszik.
Fotó: Molnár Edit
Innen csupán a nem is olyan távolról hallatszó kutyaugatás volt képes elcsábítani őket, felelős kutyatartóként ugyanis mindkét gyerekem kötelességének érezte megtekinteni, hogy mi folyik ott, ahonnan az ugatás hallatszik. Nem hiszem, hogy nagyon melléfognék azzal az általánosítással, hogy a szánhúzó kutyáknak sikerült minden gyereket elvarázsolniuk. A bátrabbak ki is próbálták a sportágat (amiről a következő cikkben írok részletesebben), a többiek pedig csak gyönyörködtek az állatokban és ha egy gazdi elvezette kutyáját a tömegben, gyerekek tucatjainak nyúlt a keze a békés állat után, hogy kicsit megérinthessék a bundáját.
Fotó: Molnár Edit
Fotó: Deccard Photography
Mi egy 2,5 éves és egy 4 éves gyerekkel nagyjából ennyit tudtunk befogadni az eseményekből, de engem szülőként -és leginkább olyan szülőként, aki fontosnak tartja a mozgást- örömmel töltött el, hogy ennyien látogattak ki a Téli Sportágválasztóra: hogy ilyen sokan gondolják azt, hogy a szabad levegőn, a családdal együtt töltött idő értékesebb a tévénézésnél, hogy ilyen sokan szeretnék gyermekeiket bevezetni egy jobb, sportosabb életbe, választási lehetőséget biztosítva nekik a kevésbé ismert sportágak közül is.
Legközelebb 2015. május 29-30-án a Tavaszi Sportágválasztó rendezvényén kóstolhattok bele ingyenesen, szakértők segítségével közel száz sportág világába, várunk benneteket szeretettel ott is!
Kapcsolódó bejegyzés: Ki kellett tenni a “megtelt” táblát a Téli Sportágválasztón!
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: