Számos sportágról el lehet mondani, hogy nem csupán sport, hanem sokkal több annál. Számos sportágról el is mondtuk már itt a Sportágválasztó Blogon, de a capoeira az tényleg valami egészen más, egy különlegesen összetett dolog: nem csupán harcművészet, de zene, játék, hagyományőrzés és csoportterápia is egyben.
Rabszolgaharcból brazil nemzeti sport
A capoeira alapjait a XVI. századi Brazíliában fogva tartott rabszolgák fektették le: táncnak álcázott harcművészetet találtak ki maguknak egyrészt magáért a harc kedvéért és a dicsőségért, másrészt pedig az őrök elleni támadás, védekezés céljából. Ezek a küzdelmek mindig nagyon kemények és vérre menőek voltak és csak évszázadokkal később, az 1900-as évek elején fektette le a sportág alapjait, szabályzatát Mestre Bimba és Mestre Pastinha. Ők ugyan két különféle irányt képviseltek, de mind a mai napig jellemző a capoeirára a folyamatos fejlődés és természetesen nincs két egyforma stílus sem: lehet földközeli, vagy éppen magasabb mozdulatokkal tarkított, lassúbb, gyorsabb, erősebb, akrobatikusabb, nincs két egyforma mester, csoport a világon. Ugyanakkor hiába születnek újabb és újabb dalok, ritmusok, hiába építenek újabb mozdulatokat a játékba, a hagyományőrzésről soha nem felejtkeznek el.
Pillanatkép az Afro-Ritmo Capoeira csoport edzéséről
A zene, ami transzba ejt
Miközben figyeltem az Afro-Ritmo csoport Vág utcai edzését, ahogy autentikus hangszerekkel, tapssal és énekkel szolgáltatták a ritmust az úgynevezett játékhoz, ami a rodában (kör) zajlik, teljesen magával ragadott a hangulat és önkéntelenül is ütemre mozgott minden porcikám. Ugyan nem értettem a dalok mondanivalóját, de a struktúrát igen: váltakozik az alaprész (maga a történet) és a kórus, a kör közepén ketten játszanak, a többiek körülöttük tapsolnak, énekelnek, zenélnek, a párok pedig folyamatosan cserélődnek. Vannak olyan dalok, amiket már évszázadok óta énekelnek, olyan ritmusok, amelyek például régen az őrök közeledését jelezték és mindenki számára egyértelműek voltak, de bárki írhat új dalokat; Mestre Marcelo, az Afro-Ritmo csoport brazil mestere is nemrégiben készített egy albumot.
Capoeira família
A capoeirát világszerte különböző csoportokba tömörülve űzik művelői, melyek különböző brazil “anyavállalatokhoz” tartoznak. Az egy csoportba tartozó csapatok gyakran rendeznek nemzetközi workshopokat, ahol rengeteg tapasztalatot, élményt és barátot szerezhetnek. A csapatszellem, az összetartozás egyébként is szerves része a capoeirának, hiszen a csapat nemre-korra-testfelépítésre való tekintet nélkül befogad és elfogad bárkit. Aki elég nyitott arra, hogy a testmozgáson kívül a zenét és a kultúrát is megismerje, biztosan nem fog csalódni! Jöhetsz azért, mert szereted a latin kultúrát, az ősi zenét, a portugál nyelvet, mert érdeklődsz a harcművészetek, vagy akár az akrobatika iránt, itt biztosan új családra lelsz! Változatossága révén mindenki megtalálja benne a számítását, a capoeiristák nagyon figyelnek egymásra, főleg a kezdőkre és kár lenne tagadni, hogy aki egyszer valamilyen módon rábukkan és ráérez a capoeirára, azt teljesen magával ragadja oda, ahonnan már nincs visszaút: hatására többen elkezdenek portugálul tanulni, zenével foglalkozni, vagy csak jobban elmerülni a brazil kultúrában.
Capoeira Família, ahol mindenki megtalálja a helyét
Az UNESCO is elismerte
A fentiek után nem meglepő, hogy 2014-ben az UNESCO a szellemi kulturális világörökség részévé választotta a capoeira körét, a rodát, elismerve ezzel, hogy a capoeira egy olyan művészeti ág, mely a kölcsönös tiszteletet hirdeti a közösségek, csoportok és egyének szintjén is, támogatja a társadalmi egyenrangúságot, ugyanakkor emléket állít a történelmi elnyomással szembeni ellenállásnak is. Ez a kitüntetés talán segít abban, hogy az emberek jobban megismerjék és elismerjék ezt a különleges sportágat és bátrabban csatlakozzanak, hiszen csak nyerhetnek vele!
Készítette: Goszták Evelin
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: