“Szüleim gyakran emlegetik azt a kijelentésemet, melyet 1. osztályban tettem akkor, amikor lelkes tanító nénim az írástanulás rejtelmeit szerette volna velem megismertetni. „Én csak a nevemet akarom megtanulni leírni, hogy ha sportoló leszek, autogramot tudjak adni!” Sokan megmosolyogtak ezért…
… Eldöntöttem, hogy a szomszéd településen induló vízilabdaedzéseken próbára teszem magam. Szeretem a vizet, szüleim is gyakran mondogatják: „Te előző életedben hal lehettél”. 2009 januárjától, heti háromszor két órában veszek részt az olykor erőt próbáló kemény edzéseken…A sportolás nem csak azért öröm, mert szép érmeket, kupákat, dicsőséget lehet általa szerezni. Azért is fontos, mert hozzájárul az egészséges életmódhoz, rendszerességre, fegyelemre nevel. A csapatsportot külön kiemelném. Ebben ugyanis a sportolás minden más előnyén túl a csapattársak együttes munkájára, összetartásra, a másikra való odafigyelése, türelemre van szükség. Én a vízilabdázás által nagyon sok jó barátot szereztem, és persze az eredményeinkre is büszke vagyok.
Úgy gondolom (stílusosan), hogy a sportágak nagy tengerében végre partot értem.”
Szöveg: részlet a Nagy Sportágválasztó “Mit jelent nekem a sport?”c. esszépályázatára beérkezett egyik írásból.
Szerző: Sebján Dávid (14), Nagykövesd, József Attila Általános Iskola
Rajz: Horváth Dominika (11), Budapest, Stromfeld Aurél Általános Iskola
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: