Amikor Kiss Dani Eb bronzérmes gátfutót, az Ikarus BSE atlétáját sportágválasztása történetéről faggatom, az a válasza, hogy: – Igazából az atlétika választott engem. Teljesen véletlen folytán kerültem az atlétika közelébe. A részletekbe nem akarok belemenni, de 10 évesen elütött egy autó, szerencsére semmi bajom nem lett, de azért a testnevelő tanárom Józsi bácsi, aki az Ikarus BSE-nél is dolgozott atlétika edzőként, hazakísért. Amikor édesanyám megköszönte, hogy hazahozott annyit kért, hogy cserébe menjek le atletizálni az Ikarus-hoz. Hát így kerültem az atlétikával szoros barátságba, 24 évvel ezelőtt, és ez a nagy szerelem a mai napig tart.
Akkor mondhatjuk: „elütött” az atlétika… Rögtön lehetett tudni, hogy sprinter, gátfutó leszel?
Elég korán kiderült, hogy nem sok affinitásom van az „állóképességi vonalhoz”, maradt a sprint, passzolt hozzám a gátfutás és a jó eredmények gyorsan jöttek, hamar odakerültem a korosztályos legjobbak közé.
Mi az, ami hiányozna az életedből, ha nem atletizálhatnál tovább?
A napi rutin, a rendszeresség, a minden nap tudatosan megtervezett ritmus. Ez ad keretet és tartalmat is az életemnek, tényleg a szerelem a legjobb szó rá, egyszerűen nem tudom elképzelni atlétika nélkül az életem és nagyon remélem, hogy még jó pár évig nem is kényszerülök erre.
Melyek most a céljaid?
A célok nagyok, mint mindig – ezért is csalódik sokat az ember, de ez egyben meg is neveli és jó irányt ad a jellemének, karakterének, legalábbis az enyémnek biztosan. Szóval a célom nem más, mint a Riói Olimpián való részvétel, a kvalifikáció megszerzése. Sajnos tavaly egyáltalán nem sikerült versenyeznem egy makacs panasz és a szövődményei miatt. Így idénre maradt az erős 13,47-es szintidő teljesítése, amihez már nincs túl sok időm felkészülni és elég bravúros teljesítményre van szükség, hiszen 2011 óta nem futottam ilyen gyorsan. Első lépcső, hogy ott lehessek a július eleji Európa-bajnokságon, majd pedig, hogy ott jól teljesítsek, abban a közegben, abban az atmoszférában egy olyan eredményt tudjak abszolválni, ami elég lehet Rióhoz.
Ha az atlétikának szeretnél toborozni, melyek lennének a hívószavaid?
Talán közhelyes, amit mondok, de igaz, tényleg mindennek az alapja az atlétika. Dolgozom edzőként is – sajnos még nem atlétikaedzőként, ez talán majd a jövő zenéje lesz, amikor pár év múlva abbahagyom a versenyzői pályafutásom -, teniszezőkkel, röplabdás gyerekekkel, 18-20 éves fiatalokkal foglalkozom, atletikus mozgásfejlesztést próbálok becsempészni más sportágak edzésmunkájába, ahol hiátus van. Ebből is látszik, hogy az atlétika tényleg szinte minden sportág alapja, amit itt megtanul, elsajátít egy gyerek, egy fiatal, az más területeken is hasznára válik, más sportágakhoz is ugródeszkát jelenthet.
A másik, hogy ez tényleg a legegyszerűbb sportág, ide nem nagyon kell semmi, csak egy sportcipő és a sportág szeretete, vagy legalábbis nyitottság, kedv a sportoláshoz. Sajnos még mindig túl kevesen atletizálnak Magyarországon, úgyhogy arra biztatom a gyerekeket, húzzák fel minél többen a futócipőt, hiszen csak nagy bázisból emelkedhet ki egy-egy igazi tehetség, egy-egy fenegyerek!
Szöveg: Koós-Lukács Tímea
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: